"2021. augusztus 27-én, péntek délelőtt a pomázi Wattay-Teleki kastély
díszkertjében került sor a Wattay kopjafa avatásra. A Wattay család
leszármazottai, valamint a Wattay Nemzetség Hagyományőrző Egyesület így
állított méltó emléket a Wattay család szellemi örökségének.
A kopjafa leleplezését Pomáz polgármestere, Leidinger István végezte,
majd Horváth-Hegyi Olivér evangélikus lelkész mondott áldást. Bátonyi
Pál történész, Wattay leszármazott ismertette a Wattay család
tevékenységének történelmi jelentőségét."
fenti idézet:
innen
A kopjafaavatást követő hetekben jártam Pomázon rokonlátogatáson, és ez alkalommal ellátogattunk a kastélyba is. Sétáltunk a kastélykertben és megkerestük az új kopjafát.
De Pomáz több szempontból is kedves a számomra, ahova mindig szívesen megyek el. Itt éltek a Nagyszüleim,
minden nyáron itt nyaraltam a szüleimmel, és itt született Édesapám is.
De gyönyörű fekvése és csodálatos tájai miatt
is nagyon szeretem ezt a várost és környékét, ami jó kiindulópontja különböző kirándulásoknak,
túráknak.
Édesapám a kastély szomszédságában lakott és együtt járt elemi iskolába a kastély akkori tulajdonosának fiával. Sokszor járt a kastélyban, amikor együtt játszottak a gróf úr Gábor nevű kisfiával.
A családtól a
II. világháború után vették el a kastélyt, a szocializmus idején gyermek javító-nevelő intézetként működött, állapota leromlott. Felújítása csak
2004 - 2007 között történt meg.
Jelenleg kastélyszállóként működik, étteremmel, konferencia-központtal. Itt működik a Teleki-Wattay
Művészeti Iskola is.
A felvételek 2021. szeptember 15-én készültek.
 |
A kastély a lépcsősor aljából nézve...
|
 |
...majd egy szinttel feljebb, velem
|
 |
A kastély jobb széle, a terasszal...
|
 |
A teraszról rálátni a játszótérre, amit minden 10 év alatti gyermek használhat, szülői felügyelettel...
|
 |
Wass Albert szobra....
|
 |
A kastély teljes szélességében
|
 |
A család címere...
|
 |
| Kis torony, amely mellett kapott helyet a kopjafa |
 |
A kopjafa négy oldala, a Wattay ősök nevével...
|
 |
A pince egyik lejárata
|
 |
A kastély bal széle, oldalnézetből...
|
 |
A kopjafaavatásról megjelent írás, a Pomázi Polgár nevű újságban....
|
 |
...és az írás alatti korabeli rajz, nagyobb méretben
|
A cikk szövege olvashatóbb formában, szövegesen:
Elődök idézése
Kopjafát
avattak a kastélykertben a Wattay család tagjainak emlékezetére. A kastélyszálló programjaira tartva, a
zeneiskolába igyekezve, a parkban sétálva bárki megállhat előtte elidőzni,
felidézve az itt élt nagy múltú család életét és vele az egykori Pomáz
történelmét. A kopjafa megalkotója neveket és hozzájuk tartozó évszámokat is
vésett a fába, így könnyebben eligazodunk a régmúlt évszázadok és az azokban
élt jelentős családtagok között.
A Wattay család, egy ősi magyar nemesi család, amely gyökereiket
az Árpád-korig — sőt még korábbi időkig — vissza tudja vezetni. Pomázon és
környékén Wattay I. Pál szerzett birtokokat a 17. század derekán. Ez a föld
szintén nagy múltra tekinthetett vissza, hiszen tudjuk, hogy már az
időszámításunkat megelőző évszázadokban lakott vidék volt, ahol sokféle nép
fordult meg, és hagyta itt emlékeit. I. Pál birtokszerzése idején a törökdúlás
után lakatlanná vált terület lett. Tisztét tekintve Wattay I. Pál
Pest-Pilis-Solt vármegye helyettes alispánja volt, ez azt jelzi, hogy a
vármegye egyik legbefolyásosabb, megbecsült személye volt. A
barokk stílusú pomázi kastélyt unokája, Wattay ill. Pál építette 250 évvel
ezelőtt.
A család jeles tagjainak nagy szerepe
volt abban is, hogy Pomáz és környéke újra benépesüljön, és megteremtették annak
nemzeti sokszínűségének alapjait is. Bátonyi Pál, a kopjafaállítást
kezdeményező Wattay Nemzetség Hagyományőrző Egyesület elnökségi tagja,
kutatásai szerint Wattay I. Pál „birtokain biztosította a
vallásszabadságot és a magyar törvénykezést. Ő kezdte meg királyi engedéllyel
birtokainak betelepítését”. Ez azokban az években történt, amikor a törökök
elől menekülő szerbek letelepedtek a vidéken. A 18. században Wattay III. Pál folytatta nagyapja kezdeményezését, megkövetelte „a birtokain
élőktől a magyar törvények betartását és a más nemzetiségek tiszteletben
tartását, valamint újabb (magyar, német, szlovák) lakosságot is betelepített”.
A növekvő számú új lakosság hamar új
életet teremtett a településen. Ebben az időben kezdett virágozni a helyi
szőlő- és bortermelés. A kastély építtetője is ennek megfelelően alakíttatta
ki az épületet, hiszen alatta jelentős méretű, kétszintes pincerendszer
húzódik, amiben egy lovaskocsi is elfér. Környékbeli szőlőbirtokainak méretei
ugyancsak tekintélyesek voltak. Tudjuk azt is, hogy a betelepült nemzetiségek
számos szőlőfajtát hoztak magukkal, amelyeket aztán sikerrel termesztettek a
vidéken. Olyannyira, hogy a század második felében Pomáz Pest megye öt
legjelentősebb szőlő- és bortermelő helyei közé tartozott.
A 19. század elején egy adósságrendezés
során a Teleki család birtokába jutott a pomázi kastély. Ugyanennek az évszázadnak
a végén a híres pomázi szőlő- és bortermelésnek is véget vetett a filoxéra
járvány.
Egy kopjafa, ahol látogatóba térve a múltunkhoz megállhatunk
egy pillanatra a siető jelenben, hiszen az megannyi kort, emberi sorsot,
reményt, lehetőséget idéz, ami összeköt a földdel, az itt élt elődökkel.
Nagy
Szilvia
.jpg)
