A pomázi Kő-hegy (mert máshol is van ilyen elnevezésű hegy) a Visegrádi hegység legdélibb hegye, a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén helyezkedik el. Pomázról a zöld jelzésű turista úton juthatunk fel rá.
A Kő-hegy lábánál, mielőtt nekivágunk a hegymászásnak, jó esetben szomjunkat olthatjuk a János-forrás friss, tiszta hűs vízével (jelenleg nem folyt belőle víz), ahol kialakított tűzrakóhelyeken szalonnát is süthetünk.
A 366 méter magas, andezitből felépülő hegy tetején érdekes vulkanikus sziklaképződményekben gyönyörködhetünk. Emléktábla jelzi, hogy itt pihent meg Petőfi Sándor is, 1845. szeptemberében.
Az emlékmű mellett lengeti a szél a nemzeti lobogót, mely a Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emelt kis emlékművet díszíti. Ettől kicsit távolabb, a hegy fennsík szerű tetején áll a Czibulka János Menedékház.
Már sokszor jártunk itt, gyerekkorom kedvelt kirándulóhelye volt. Amikor Pomázon nyaraltunk a Nagyszüleimnél (akkor még Mözsön laktam), Édesapámmal szinte minden nyáron megmásztuk a Kő-hegyet. Azóta is szívesen emlékszem vissza ezekre a régi kirándulásokra, és a Kő-hegyre, mely nagyon kedves hely számomra.....
A legutóbbi túránkon - mivel előtte már régen jártunk erre -, a jelzést próbáltuk követni. Úgy látszik, hogy a jelzést felújítók is régen járhattak erre, mert megtévesztettek bennünket - és mi magukat is. A jó irányban kitett zöld jelzés át volt húzva szürke festékkel és egy másik új jelzés volt kitéve, balra az eredetitől. Akkor ezen indultunk el. Egy idő után ez az út is beletorkollik a helyes ösvényre, de csak egy nagyon meredek út árán. Most már ezen okulva nem dőltünk be a jelzéseknek, hanem a jól kitaposott úton mentünk.
Május 1. révén nagyon sokan voltak, még a kilátó korlátján kívül is ücsörögtek. Ettől függetlenül a szép időben szép kirándulás volt.
A felvételek 2023. május 1-én készültek.
A Kő-hegy lábánál, mielőtt nekivágunk a hegymászásnak, jó esetben szomjunkat olthatjuk a János-forrás friss, tiszta hűs vízével (jelenleg nem folyt belőle víz), ahol kialakított tűzrakóhelyeken szalonnát is süthetünk.
A 366 méter magas, andezitből felépülő hegy tetején érdekes vulkanikus sziklaképződményekben gyönyörködhetünk. Emléktábla jelzi, hogy itt pihent meg Petőfi Sándor is, 1845. szeptemberében.
Az emlékmű mellett lengeti a szél a nemzeti lobogót, mely a Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emelt kis emlékművet díszíti. Ettől kicsit távolabb, a hegy fennsík szerű tetején áll a Czibulka János Menedékház.
Már sokszor jártunk itt, gyerekkorom kedvelt kirándulóhelye volt. Amikor Pomázon nyaraltunk a Nagyszüleimnél (akkor még Mözsön laktam), Édesapámmal szinte minden nyáron megmásztuk a Kő-hegyet. Azóta is szívesen emlékszem vissza ezekre a régi kirándulásokra, és a Kő-hegyre, mely nagyon kedves hely számomra.....
A legutóbbi túránkon - mivel előtte már régen jártunk erre -, a jelzést próbáltuk követni. Úgy látszik, hogy a jelzést felújítók is régen járhattak erre, mert megtévesztettek bennünket - és mi magukat is. A jó irányban kitett zöld jelzés át volt húzva szürke festékkel és egy másik új jelzés volt kitéve, balra az eredetitől. Akkor ezen indultunk el. Egy idő után ez az út is beletorkollik a helyes ösvényre, de csak egy nagyon meredek út árán. Most már ezen okulva nem dőltünk be a jelzéseknek, hanem a jól kitaposott úton mentünk.
Május 1. révén nagyon sokan voltak, még a kilátó korlátján kívül is ücsörögtek. Ettől függetlenül a szép időben szép kirándulás volt.
A felvételek 2023. május 1-én készültek.
Indulunk az erdőben... |
De aranyos, és még fotózni is hagyta magát |
A János-forrásnál |
A forrás után kicsit meredekebb az út, de nem veszélyes |
Szépen nyíló virágok az erdőben... |
Felértünk a Kő-hegy lapos tetejére.... |
Kilátás Pomáz felé |
A Petőfi emlékmű a kilátóban |
Sziklák a kilátóból jobbra kinézve |
A kilátó korlátja alatt a látványos Napóleon-kalapja szikla... |
Kilátás balra... |
...és a panoráma |
Alattunk Pomáz |
Kilátás másik irányból a sziklákra... |
Még virágoztak a tavaszi héricsek |
Kutyatejek |
A menedékház.... |
Feri a kiszáradt Kőhegyi-tó medrében áll |
Már visszafelé, messze a szikláktól.... |