Pilisjárók: 2020

2020. december 28., hétfő

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Kisalföld

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely 1974. óta látogatható. 63 hektáros területén a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeumban 8 tájegység helyezkedik el, a következő Erdély lesz, mely építése folyamatban van, átadása 2022-re tervezett.

A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek - lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok - segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét tájegységekre tagolva. Az állandó szabadtéri kiállítás a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszakot öleli át.

A tájegységek, építési sorrendben: Felső-Tiszavidék, Alföldi mezőváros, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony és Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros, Észak-magyarországi falu.

Ebben a második sorozatban a Kisalföld házai tekinthetők meg, s a többi is olyan sorrendben látható, ahogy haladtunk.

A tájegység leírása:

A Kisalföld az ország északnyugati részén, a Duna mentén folyókkal szabdalt síkság, melyet a peremvidékeken dombságok szegélyeznek. Középkori falvainak hálózatát Győr és Komárom térségében a törökkori harcok megritkították, nyugati részének fejlődése töretlenebb volt. Etnikai képét a nyugati határszélre a középkortól betelepülő németek, s a török elől menekülő horvátok színesítik. A lakosság zöme az ellenreformáció óta katolikus, de jelentősek a magyar és német evangélikus közösségek is. A számos eltérő arculatú kistáj gazdálkodásban a gabonatermelés, állattartás, szénagazdálkodás, bortermelés más-más súllyal bírt. A lakosság a kedvező természeti adottságok, a számos, piacot jelentő város, s a nyugati kereskedelmi utak révén a nagybirtok szorítása ellenére is hamar bekapcsolódott az árutermelésbe, s a XIX. sz. közepétől a polgárosodás útjára lépett. Múzeumi épületegyüttesünk, egy utifalu szalagtelkein sorakozó, XVIII-XIX. századi falusi és mezővárosi építményekkel idézi fel a kistájak jellegzetes gazdálkodásmódját, lakáskultúráját. A megjelenítés korára (XIX. sz. közepétől az 1920-as évekig) a változatos építőanyagok, az archaikus és fejlett alaprajzi és épületszerkezeti megoldások egymás mellett élése jellemező.

A felvételek 2011. október végén készültek.

Ilyen, s ehhez hasonló táblák informálják a látogatókat, mindegyik tájegységnél.
A kisalföldi tájegység épületei: 1. porta, Süttör; 2. porta, Bogyoszló; 3. porta, Mosonszentpéter; 4. porta, Harka; 5. porta, Ásvány; 6. porta, Rábcakapi; 7. porta, Und; 8. porta, Táp; 9. kovácsműhely, Szilsárkány; 10. fogadalmi kápolna, Mosonszentjános; 11. uradalmi szőlőprésszín, Nyúl; 12. kálvária, Veszkény; 13. külső kemencék, Kisbodak; 14. tiprómalom, Mosonszentmiklós.