Pilisjárók: A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum

2021. február 7., vasárnap

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Észak-magyarországi falu

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely 1974. óta látogatható. 63 hektáros területén a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeumban 8 tájegység helyezkedik el, a következő Erdély lesz, mely építése folyamatban van, átadása 2022-re tervezett.
A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek - lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok - segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét tájegységekre tagolva. Az állandó szabadtéri kiállítás a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszakot öleli át.

A tájegységek, építési sorrendben: Felső-Tiszavidék, Alföldi mezőváros, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony és Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros, Észak-magyarországi falu.

Ebben a hetedik sorozatban egy Észak-magyarországi falu tekinthetők meg, s a többi is olyan sorrendben látható, ahogy haladtunk.

A tájegység leírása:

Az Észak-magyarországi falu tájegység az Ipoly és a Bodrog közötti hegyvidék terület XIX-XX. századi paraszti kultúráját mutatja be mind építészeti, mind lakáskultúra vonatkozásában. A táj legnagyobb néprajzi csoportját a palócok alkották, de több nemzetiség is élt ezen a vidéken: németek, ruszinok és szlovákok. Észak-Magyarország vallási szempontból hasonlóan sokszínű: a római katolikus többségen kívül reformátusok és görög katolikusok egyaránt megtalálhatók a térségben. A parasztság különböző rétegei mellett bemutatjuk a kisnemesi utódok, vándoriparosok (teknővájók, drótos tótok), az Alföldön és Dunántúlon mezőgazdasági idénymunkát vállaló summások és az egész évre elszegődő cselédek cselédek életmódját. Az itteni falvak látták el nyersanyaggal és munkaerővel a régió mezővárosait. A lakosság az aránylag kis szántóföldi termelésből adódóan mezőgazdaságból, szőlőművelésből, idény- és vándormunkából, különböző kisipari tevékenységből élt meg. Termékeit: a gömöri cserépedényeket, az ácsolt ládákat, a hátikosarakat, vagy a fából faragott tárgyakat leginkább az Alföldre vitte eladni, ahol ezeknek a használati eszközöknek az előállításához nem volt elég alapanyag. Kiválóan hasznosította a természetföldrajzi környezet nyújtotta lehetőségeket, ami megnyilvánul építészetében is.
Az eredetileg főkén faépítkezésű területen a fa XVIII. századtól korlátozott felhasználása után a kő jelent meg fontos építőanyagként, és elterjedtek a különböző földfalak. A múzeumi tájegységben megtalálható a boronafal, a favázas szerkezet különböző falkitöltésekkel, a kőház, a tufába vájt kőház, de a téglaépület is.
Az Észak-magyarországi falu tájegység patakmenti völgyi úti falu keskeny szalagtelkekkel. A település elején található a majorsági épületegyüttes magtárral, cselédházzal és üvegházzal. A múzeumi falu szélén barlanglakások sora húzódik meg. A szalagtelkek között dűlőút visz ki a csűröskertbe, ahol két csűr áll egymás mellett. a főút másik vége egy halmazos településrészbe torkollik, ahol egy szabálytalan alakú lelek zárja le az épületek sorát. A tájegység szakrális kisemlékekben gazdag, egy római katolikus harangláb áll a tájegység palóc hadas telke mellett, egy szintén római katolikus kiskápolna a csűröskert felé vezető úton és egy görög katolikus útmenti feszület a tájegységből kivezető út mentén.

A felvételek 2011. október végén készültek.

A tájegység épületei: 1. Pinceház, Noszvaj; 2-3. Pinceház, Szomolya; 4. Lakóház, Márianosztra; 5. Lakóház, Karancskeszi; 6. Lakóház, Domaháza; 7. Harangláb, Debercsény, 8. Lakóház, Noszvaj; 9. Lakóház, Nemesradnót, 10. Lakóház, Perkupa; 11. Lakóház, Erdőhorváti; 12. Lakóház, Filkeháza; 13. Módszertani ház, Erdőhorváti, 14. Görögkatolikus útmenti kereszt, Regéc; 15. Teknővájó cigány kunyhója; 16. Kápolna, Kisgömör, 17. Csűröskert; 18. Pincék, 19. Cseléd lakások; 20. Magtár.