Pilisjárók: A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum

2021. január 12., kedd

A Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum - Nyugat-Dunántúl

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely 1974. óta látogatható. 63 hektáros területén a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeumban 8 tájegység helyezkedik el, a következő Erdély lesz, mely építése folyamatban van, átadása 2022-re tervezett.

A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek - lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok - segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét tájegységekre tagolva. Az állandó szabadtéri kiállítás a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszakot öleli át.

A tájegységek, építési sorrendben: Felső-Tiszavidék, Alföldi mezőváros, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony és Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros, Észak-magyarországi falu.

Ebben a negyedik sorozatban a Nyugat-Dunántúl házai tekinthetők meg, s a többi is olyan sorrendben átható, ahogy haladtunk.

A tájegység leírása:

Az épületcsoport Nyugat-Dunántúl szűkebb területének, a Vas megyei Őrség, a Zala megyei Göcsej és Hetés vidék építkezését és lakáskultúráját mutatja be. Délnyugati határszélünk összefüggő erdőkkel borított, folyóvölgyekkel, kisebb síkságokkal szabdalt dombvidék. Az Alpok közelsége az egész vidéknek szubalpin jelleget kölcsönöz. A terület népének életét még a XIX. sz derekán is az önellátó gazdálkodás jellemezte. Az agrártermelésben jelentősebb szerep jutott a legeltetésen és szénagazdálkodáson nyugvó állattartásnak. A szántóföldi növénytermesztés alacsony szintű volt. A lakosság részben paraszti életformát követő határőr eredetű kisnemes, részben jobbágy sorban élő paraszt volt. A terület sajátos természeti, gazdasági és társadalmi viszonyai révén napjainkig megőrizte szeres, szórt településformáját, archaikus építészeti kultúráját, régies bútorait, használati tárgyait. A múzeumi együttes lakó- és gazdasági épületei a vidék hagyományos fa- és sövényfalas építkezésének változatait képviselik. Berendezésük pedig közel száz év változó lakáskultúráját öleli fel a XIX. sz. elejétől az 1930-as évekig. A múzeumi faluközpontból kivezető út mentén nyugati határszélünk szőlőhegyi építményei, a présházpincék különböző típusai sorakoznak a szőlőskert mellett.

A felvételek 2011. október végén készültek.

A tájegység épületei: 1. udvar, Szentgyörgvölgy; 2. udvar, Vöckönd; 3. udvar, Kondorfa; 4. udvar, Baglad; 5. udvar, Rédics; 6. kovácsműhely, Szentgyörgyvölgy; 7. kerített ház, Szalafő; 8. présházpince, Bocfölde; 9. ikerpince, Letenye; 10. szobás présházpince, Rédics; 11. présházpince, Lendvadedes; 12. pince, Kőszeg; 13. zalai szőlőskert.