A Szabadtéri Néprajzi Múzeum (közismertebb nevén szentendrei Skanzen) Magyarország legnagyobb szabadtéri múzeuma, mely 1974. óta látogatható. 63 hektáros területén a magyar nyelvterület népi építészete, lakáskultúrája, gazdálkodása és életmódja elevenedik meg a látogatók előtt. A múzeumban 8 tájegység helyezkedik el, a következő Erdély lesz, mely építése folyamatban van, átadása 2022-re tervezett.
A múzeum állandó kiállítása eredeti és áttelepített, illetve hiteles másolatban megépített épületek - lakóházak, gazdasági melléképületek, malmok, templomok - segítségével mutatja be a régmúlt vidéki örökségét tájegységekre tagolva. Az állandó szabadtéri kiállítás a XVIII. század közepétől a XX. század közepéig tartó időszakot öleli át.
A tájegységek, építési sorrendben: Felső-Tiszavidék, Alföldi mezőváros, Kisalföld, Nyugat-Dunántúl, Bakony és Balaton-felvidék, Dél-Dunántúl, Felföldi mezőváros, Észak-magyarországi falu.
Ebben a hatodik sorozatban a Felföldi mezőváros házai és a Mándoki görögkatolikus templom tekinthetők meg, s a többi is olyan sorrendben látható, ahogy haladtunk.
A tájegység leírása:
A Felföld Magyarország északi
középhegységi területeinek történeti tájneve. Az Ipoly és a Bodrog
közötti hegyvidéki területen kialakult mezővárosok a nagytáj jellegzetes
települései voltak. Kiváltságos helyzetük (vásártartási,
bíróválasztási, szabadabb költözési és öröklési jogaik) lakóikat élesen
megkülönböztették a szomszédos falvak jobbágyaitól.
Jól körülhatárolható piaci körzeteik révén a mezővárosok kultúraközvetítő szerepet töltöttek be a
falusi parasztok és a szabad királyi városok nemesei vagy polgárai
között. A vidék kulturális jelentőségét mutatja, hogy Vizsolyban
született az első magyar nyelvű Biblia-fordítás, Károli Gáspár lelkész
munkája. A magyar nyelvújítás meghatározó személyisége, Kazinczy Ferenc
is Zemplénben élt. A Felföldet magyarokon kívül jelentős szlovák,
lengyel, ruszin, német, görög, zsidó népesség lakta. A többségében
római katolikus lakosság helyenként református és evangélikus
közösségekkel élt együtt. A felföldi mezővárosok lélekszáma nem volt
magas (maximum 5.000 fő). Az itt lakók több mint 20%-a céhes iparosként dolgozott.
Az egyedülálló szőlő- és borkultúra
a régió városképző tényezőjévé vált. A hungarikumnak számító tokaji
fehérbor, illetve Gyöngyös és környéke jellegzetes vörösborai a
távolsági kereskedelem révén Európa távoli országaiban is közkedveltek
voltak. Aki szőlővel foglalkozott, bizonyos kedvezményeket élvezett: a
telepített szőlő után például 12 évig nem kellett természetbeni adót
fizetnie. A mezővárosi társadalom legalsó csoportja a szőlőben dolgozó
bérmunkás, a kapás volt. Rangban ezután következett a zsellér vagy
jobbágy jogállású szőlőbirtokos, aki telente kisipari tevékenységet is
folytatott. A mezőváros kereskedői között éppúgy volt helyi
vegyesboltos, mint a borkereskedelemből meggazdagodott kalmár. A nemesi
szőlőbirtokosok – így a Rákóczi-család tagjai – nem éltek állandóan a
mezővárosokban, de udvarházaik, pincéik vagy dézsmaházaik a településkép
meghatározó elemei lettek.
A tájegység épületei a XVIII-XIX. századi kőépítkezés helyi hagyományait mutatják
be. Az építkezés módja településenként, a meglévő patak- vagy bányakő
minősége és megmunkálása szerint változott. A keskeny beltelkekre
épített, változatos alaprajzú lakóházak borházzal, pincével, esetleg
műhellyel egészültek ki. A felső szinten a táblás kályhával fűtött szoba
és a konyha kapott helyet, amelynek közepén kemence állt. Lent, az
udvarról vagy utcáról gerendamennyezetes présház, vagy boltozott
pinceház és lyukpince nyílt. Az értékes bútorok, a kerámia és
üvegedények gazdag változatai és a míves textíliák jól érzékeltetik a
környező falvaktól eltérő életmódot.
A felvételek 2011. október végén készültek.
A Felföldi mezőváros
 |
A tájegység térképe és épületei: 1. Tállyai lakóház; 2. Tokaji lakóház; 3. Hejcei lakóház; 4. Erdőbényei lakóház; 5. Mádi dézsmaház; 6. Szent Donát szobor; 7. Szőlőhegy; 8. Mádi kereskedőház; 9. Gyöngyösi polgárház; 10. Gyöngyösi iparosház; 11. Mádi kapásház; 12. Köztér; 13. Közkút.
|
 |
Közeledünk a Felföldi mezővároshoz...
|
 |
A köztér a közkúttal, mögötte a hejcei és az erdőbényei lakóház
|
 |
A mezőváros panorámája, balról jobbra: a tállyai, tokaji, hejcei, erdőbényei lakóházak, és a mádi dézsmaház, szemben és jobb oldalt a mádi kereskedőház és gyöngyösi polgárház.
|
 |
A tállyai lakóház leírása
|
 |
| A tállyai lakóház |
 |
| Cipészműhely a tállyai lakóházban |
 |
A konyha....
|
 |
Szobarészletek...
|
 |
A tokaji lakóház leírása
|
 |
| A tokaji lakóház |
 |
A hejcei lakóház leírása
|
 |
A hejcei lakóház, az udvarból nézve
|
 |
| Szobarészlet |
 |
A konyha...
|
 |
A borospince...
|
 |
Az erdőbényei lakóház leírása
|
 |
Az erdőbényei lakóház az utcáról nézve...
|
 |
...és az udvarból...
|
 |
A konyha....
|
 |
| Kamra... |
 |
| Fészer |
 |
Kőszobor borosgazdával
|
 |
A mádi dézsmaház leírása
|
 |
| A mádi dézsmaház |
 |
A Szent Donát szobor leírása
|
 |
| A Szent Donát szobor |
 |
A gyöngyösi iparosház leírása
|
 |
| A gyöngyösi iparosház |
 |
Az udvar
|
 |
| Szoba... |
 |
A konyha...
|
A Mándoki görögkatolikus fatemplom
A templomot 1570 és 1640 között építették, mely a település Bukóc nevű dombján állt. Az 1970-es években elbontották, és a szentendrei skanzenbe szállították.
A múzeumbeli felavatás éve: 1979. 2016-ban felújították.
