A Kő-hegy a Visegrádi hegység legdélibb hegye, a
Duna-Ipoly Nemzeti Park területén helyezkedik el. Pomázról a zöld
jelzésű turista úton juthatunk fel rá.
A Kő-hegy
lábánál, mielőtt nekivágunk a hegymászásnak,
szomjunkat olthatjuk a János-forrás friss, tiszta hűs vízével, ahol
kialakított tűzrakóhelyeken szalonnát is süthetünk.
A 366 méter magas, andezitből
felépülő hegy tetején érdekes vulkanikus
sziklaképződményekben gyönyörködhetünk. Emléktábla jelzi, hogy itt
pihent meg Petőfi Sándor is, 1845. szeptemberében.
Az emlékmű mellett
lengeti a szél a nemzeti lobogót, mely a Kossuth Lajos születésének 200.
évfordulójára emelt kis emlékművet díszíti. Ettől kicsit távolabb, a
hegy fennsík szerű tetején áll a Czibulka János Menedékház.
Már sokszor jártunk itt, gyerekkorom kedvelt kirándulóhelye volt. Amikor
Pomázon nyaraltunk a Nagyszüleimnél (akkor még Mözsön laktam),
Édesapámmal szinte minden nyáron megmásztuk a Kő-hegyet. Azóta is
szívesen emlékszem vissza ezekre a régi kirándulásokra, és a Kő-hegyre,
mely nagyon kedves hely számomra.....
Ezen a túrán, mivel már régen jártunk erre, a jelzést próbáltuk követni. Úgy látszik, hogy a jelzést felújítók is régen járhattak erre, mert megtévesztettek bennünket - és magukat is. A jó irányban kitett zöld jelzés át volt húzva szürke festékkel és egy másik új jelzés volt kitéve, balra az eredetitől. Ezen indultunk el. Egy kicsit csodálkoztunk is, hogy mennyire megváltozott az út. Azután, amikor már úgy gondoltuk, hogy jobbra kellene fordulni, egy kövekkel, faágakkal teli szurdokot pillantottunk meg - és úgy döntöttünk, hogy erre nem megyünk. Inkább egy új irányt választottunk. Így feljutottunk egy olyan magaslatra, ahol még nem jártunk. Párhuzamosan mentünk a kék jelzéssel, amitől egy mély árok választott el. Aztán belejutottunk a kék jelzésbe, majd elértük a János-forrás előtt az eredeti zöld jelzést. Innen már ismerős volt az út. Bár nem volt olyan könnyű a hegymászás, mint amilyen régen volt - pedig nem is magas a hegy, csak van egy kicsit meredekebb szakasz -, de szerencsésen feljutottunk. Hiába, múlnak az évek....
A felvételek 2018. szeptember 16-án készültek.
 |
| A Kő-hegy távolabbról |
 |
| Innen, ahol most parkoltunk, sajnos nem volt jobb rálátás a hegyre |
 |
| Ráközelítve arra sziklára, ahol az emlékmű áll |
 |
| Az új, megtévesztő jelzés.... |
 |
| Indulunk a kerülő útra. De itt legalább még nem jártunk.... |
 |
| Valamiből nagyon falatozott | |
|
|
 |
| Felfelé a számunkra ismeretlen úton |
 |
| Innen egyik irányba valószínűleg a Csikóvárakat látni..... |
 |
| .....másik irányba pedig a Kő-hegy oldalát |
 |
| Kis pihenő |
 |
| Az árok, amit megkerültünk |
 |
| Már a János-forrás... |
 |
| Már a Kő-hegy teteje |
 |
| Az egyik szikláról kinézve a nagy sziklára, ahol az emlékmű is áll. Innen jól látszik az érdekes sziklaképződmény, a Napóleon kalapja, vagy más néven a Gomba... |
 |
| Ráközelítve a Gombára |
 |
| A Petőfi emlékmű |
 |
| A Kossuth emlékmű a zászlóval |
 |
| Itt ismét a Gomba, a Petőfi emlékmű melletti korlát mellől nézve |
 |
| Panoráma az emlékmű mellől nézve |
 |
| A szomszédos sziklák, balra nézve |
 |
| A háttérben már Szentendre látszik... |
 |
| A menedékház |
 |
| Zászlótartó alapzata a menedékház mellett.... |
 |
| ...és kilátás mellőle, szintén Szentendre felé |
 |
A menedékház mögötti kiszáradt tó. Egyszer mikor kora tavasszal jártunk itt, akkor volt benne víz,
még kacsák is úszkáltak benne... |
